TERET ADUNK

Karácsonyhoz kapcsolódó karakterek a nagyvilágból

Ha azt mondjuk december, mindenkinek eszébe jut a Mikulás, és a Télapó. Egyiküket sem kell senkinek bemutatni, bár a két ikonikus alakot sokan összekeverik, hála az elmúlt évtizedekben összekeveredő különböző hagyományoknak.

Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje volt, akinek tetteiről a középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg. Kezdetben diákok, később felnőttek alakították a szerepet. Szent Miklós legendája és a hozzá kapcsolódó ajándékozás, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe teszi ajándékát, a 19. században terjedt el a városokban.

Ezzel szemben a Télapó (Santa Claus) a nyugati keresztény világ karácsonyi ajándékosztó figurája, aki az angolszász országokban karácsonykor hozza az ajándékot, a kéményen keresztül. Szánját rénszarvasok húzzák, és az Északi-sarkon lakik.

Mikuláson és Télapón kívül azonban sok más karácsonyi szereplő is létezik – és nem mindegyik jó.

Ded Moroz

Oroszországban a Mikulást Ded Moroznak hívják, és szilveszterkor érkezik. Ded Moroz sarokig érő bundát visel piros vagy kék színben, félkör alakú prémes sapkát és a lábán valenkit. Hosszú fehér szakálla van, varázsbottal jár, és gyakran lovagol trojkán.

Az év utolsó napján felbukkanó apót unokája, Snegurochka (Hólány) kíséri, akivel ajándékot osztogatnak a gyerekeknek.

Krampusz

A karácsony talán leghíresebb antihőse a Krampusz, a jóságos Mikulás állandó kísérője. A pogány hagyományokból született félkecske figura az osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy virgáccsal, nyírfagally korbácsolással és játékaik ellopásával fenyegeti a rendetlen gyerekeket, miközben a láncát csörgeti.

Karácsonyi manó – nisse, jultomte

A nisse, tomte, tomtenisse vagy jultomte egy tipikus északi, karácsonyhoz kötődő mitológiai lény. Általában alacsony, hosszú fehér szakálla van, és szürke, piros vagy más élénk színű kúpos vagy kötött sapkát visel. Kinézete gyakran hasonlít a kerti törpéhez. A karácsonyi manó a skandináv folklór egyik legismertebb lénye. A hagyomány szerint a tanya házaiban, pajtáiban él, és ha jól bánnak vele, titokban segíti, védi a családot a gonosztól és a szerencsétlenségtől, segíti a házimunkát és a mezőgazdasági munkát is. Cserében karácsonykor isteni finom kását vár el.  Ám vigyázni kell vele, a manó nagyon válogatós – ha nem ízlik neki a kása, nagy baj érheti a gazdát.

La Befana

Bár az olaszoknak megvan a maguk változata a Télapóra (Babbo Natale), aki karácsonykor ajándékot hoz, a La Befana is egy jellegzetes olasz alak, aki a téli ünnepek lezárására, vízkereszt előestéjén, január 5-én érkezik, seprűnyélen. La Befana egy boszorkányszerű öregasszony, aki lerepül az emberek kéményén, és felméri a házban lakó gyerekeket.

Ha úgy érzi, jók voltak, ajándékokat hagy a kandalló mellé akasztott zokniban. Ha azonban úgy ítéli meg, hogy a rosszak voltak, szenet rak a zokniba. Néha, ha igazán segítőkésznek érzi magát, még a padlót is felsöpri a seprűjével, mielőtt elmegy.

Grincs

A többi alakkal ellentétben a Grincs egy viszonylag új kitalált karakter az 1950-es évekből. Hagyománya amerikai eredetű. Zöld, pocakos, szőrös, körte alakú, tömzsi orrú lényként ábrázolják, macskaszerű arccal és cinikus személyiséggel. A Grincs embergyűlölő, rossz természetű és mindig rosszkedvű. Ő az, aki azzal vált ismertté, hogy gyűlöli a karácsonyt, és mindent elkövet annak érdekében, hogy eltörölje a szeretet ünnepét.